A pokolban fejjel lefelé?
Meghalt Francesco Petrarca (1304-1374) neves itáliai költő, aki szembemenve az egyházi tanításokkal, elsők között tekintette az embert az önálló döntés és gondolkodás adottságával rendelkező lénynek. Tagadta, hogy az ember eredendően bűnös. 1341. április 8-án a Capitoliumon költővé koronázzák. Barátja Boccaccio 1351-ben Dante Az isteni színjáték című művének egy kéziratával gyarapítja Petrarca páratlan nagyságú könyvtárát.
Petrarca Dante Alighieri (1265-1321) irodalmi munkásságára, mint a költészet "újjászületésére" (latinul renascita, franciául renaissance) tekintett. Dante a hétköznapi ember nyelvén írt, emellett olaszul, ami így közvetlenül szólította meg az embereket. Tabukat nem ismerő őszintesége mutatkozik meg fő műve, a Színjáték megírásánál is, amikor egyházkritikája és VIII. Bonifác pápa iránti ellenérzése kifejezéseként a pokol legmélyebb bugyrában, fejjel lefelé ábrázolja a neves egyházfőket. A hatalom szeretetét, a pénz utáni sóvárgást és az erkölcstelen életvitelt rója fel a lelki hatalom birtokosainak.
Az isteni színjátékban a Pokol-Purgatórium-Paradicsom körutat járja végig Dante, ennek első állomásán találkozik és beszélget el Bonifác pápával.
Pokol - XIX. ének - Fejjel lefelé
...Mondd meg most őszintén,
Pétertől az Úr mennyi pénzt kívána,
mikor letette kulcsait kezébe?
semmit, ugy-e, csak hogy jőjjön utána?
S Péter, s a többiek, maguk közébe
Mátyást a helyre, melyet elveszített
Az Áruló, nem ingyen helyezék be?
Azért csak bűnhődjön meg, aki vétett!
s a gonoszul kapott pénzt ne feledd el,
mely Károly ellen oly hősvérüvé tett.
S ha nem nézném még itt is tisztelettel
a szent kulcsokat, miket vígan élve
kezeltél ott fönn szennyezett kezeddel,
Még keményebb lennék hozzád beszélve,
mert kapzsiságtok rontja a világot
jókat tiporva, rosszakat kimélve.
Már gondolt az Evangelista rátok,
mikor egy Nőt vizek fölött csücsülve
a királyokkal szajhálkodni látott.
Akinek e világra fölkerülve
hét feje volt s tíz szarv védte, ha küzdött;
de férje megrontá, bűnbe merülve.
Istenné tettetek aranyt, ezüstöt,
nálatok bálványimádó se rosszabb:
egyet imád az, százakat a püspök.
Aj, Konstantinus, látod, mennyi rosszat
szült nem megtérésed, de adományod,
mellyel először lett egy pápa gazdag!
A három "reneszánsz" költő Dante, Petrarca és Boccaccio lelkesen kutatták a latin mellett a görög irodalmat is. Mind több ókori kézirat kerül Európába, így erre már az ő idejükben is lehetőség volt. Vagyonos előkelőségek, kereskedők szponzorálták a minél nagyobb antik irodalmi gyűjtemények és könyvtárak megszületését.
Dante fő művében a Színjátékban szóvá teszi a Szentírás mellőzését és értelmének megváltoztatását. A némaságra ítélt isteni üzenet és az emberi eszmék harca itt Dante világa.
Tanítás az angyalokról - XXIX. ének - Paradicsom
Azért jár egyszer erre, másszor arra
bölcselmetek, mert a látszat szerelme
és hiu dicsvágy ide-oda csalja.
S mindehhez több még az Egek türelme,
mint aki a Szentírást meggyalázza,
mellőzve, vagy értelmét elterelve.
Nem gondolják meg, mennyi vérrel ázva
hullt földre magva; s mily becse van annak,
ki magát hozzátartva megalázza.
Mindenkinek saját eszméi vannak:
azokra büszke, és azt prédikálják!
s hallgatni kell az Evangéliomnak.
