Riport: Egyházi válságról, pénzügyekről – őszintén
A Katolikus Egyház feje, XI. Gergely római hazaköltözésével visszatért Itáliába az évtizedeken át „francia fogságban” tartott pápai udvar. Sok tennivaló van még hátra. Beszéljünk őszintén – milyen nehézségek merültek fel, milyen következményei voltak a kényszerű francia tartózkodásnak?
A pápaság tekintélye erősen hanyatlott, mert függetlenségét bizonyos mértékben elveszítve, francia befolyás alá került. Rómában és az egyházi államban fokozódó zűrzavar kapott lábra, mely sok megpróbáltatást okozott főleg az egyszerű nép számára…
Hogyan tudott működőképes maradni az egyházi intézményrendszer?
A pápák, hogy a fényes udvartartást és a növekvő hivatali gárda költségeit fedezzék, mivel az egyházi állam bevételei megcsappantak, a régi jövedelmek nagyobb kihasználására és új források megnyitására törekedtek. A pénzforrások legjelentősebbjei az adók voltak. … A servita communia (betöltött püspöki és apáti székekért kellett fizetni) mellett… Sor került a kisebb javadalmak megadóztatására is.
A pápák a kúriának követelték minden olyan kisebb egyházi javadalom első évi jövedelmének a felét (annata), melynek évi jövedelme elérte a 6, később a 24 aranyforintot… Az avignoni pápák többször próbálták beszedni a tizedet, főleg kereszteshadjáratok céljaira. Új jövedelem volt a subsidium, a pápai különadó az Itáliában folyó háborúk kiadásaira… Jelentősen növelték a kúria bevételeit a főpapok hagyatékából befolyó összegek (spoila) és a különféle felmentésekért és kiváltságokért kirótt taxák, illetékek.
Hihetetlen összetettségű és nagyságú pénzügyi rendszer tárul fel, európai méretekben gondolkodva, hogyan lehetett ezt koordinálni, és intézni az ezzel kapcsolatos pénzmozgásokat, könyvelést?
Az Apostoli Kamara, Camera Apostolica „az akkori világ legnagyobb és legtökéletesebb pénzhivatala és pénzközpontja volt, amely már a firenzei nagy bankokon keresztül készpénz nélkül, kötvényekkel dolgozott.
Egy súlyos, elhúzódó vezetői válságot megélő, éppen lelkiség és erkölcsi értékek képviseletére elhívott szervezet felé nem volt-e kritika, pénzügyi szankció a hívők, világi hatalmak részéről? Ha volt - történtek-e korrekciók, esetleg reformok a bajok orvoslására?
Rengeteg panasz merült föl a javadalmak halmozása és a kommenda rendszer miatt, melynek lényege, hogy más személye élvezte a javadalom bevételeit és más látta el a papi teendőket. XXII. János megtiltotta a lelkipásztorkodással összekötött több javadalom egy személy részéről történő birtoklását. Kivételt csak a bíborosok és a fejedelmek fiai képeztek.
Mégis mit lehetett volna ennél többet tenni? Vannak netán renitens uralkodók, esetleg egyházfiak? Ki a felelős a kialakult bizalmatlanságért?
A pápai jövedelemszerzési módókkal szemben a visszahatás korán megindult. Az első komoly ellenállás Angliában mutatkozott, ahol az államegyházi rendszer már a XII. század óta kialakulóban van. Több parlamenti határozat (1351, 1353) törvénytelennek nyilvánította a javadalmak pápai betöltését. A Róma-ellenes irány Wiclif fellépésével fokozódott.
