John Wiclif „eretneksége”
Lord Lancester vette védelmébe és helyeztette háziőrizetbe Wiclifet, miután William Courtnay londoni püspök 1377 februárjában meghallgatásra idézte be.
Csak néhány hónapot kellett várni, mire május 22-én XI. Gergely pápa ítélte el az oxfordi teológia professzort, 19 tételt utasítva vissza a De Civii Dominio (A világi uralom) című írásából. Legkényesebb sorait kétségkívül az apostoli utódlásról, valamint az Egyház világi és lelki hatalmi igényeiről fogalmazta meg Wiclif.
Lássunk néhányat vitatott állításaiból:
1. Ha az egész emberi nem összegyülekezik, Krisztust kivéve, nincs hatalma egyszerűen elrendelni, hogy Péter és egész neme politikailag uralja a földet.
3. Az emberiség okiratai, amelyeket egykor kitalált a szakadatlan örökségi jogról, lehetetlenek.
6. Ha van Isten, a világi uraságok törvényesen és méltán elvehetik a vagyont a kötelességét elmulasztó Egyháztól!
8. Tudjuk, hogy nem lehetséges, hogy Krisztus helytartója csupán a bullái erejével, vagy azokkal, de a saját és Kollégiuma akaratával és egyetértésével valakit alkalmassá vagy alkalmatlanná tegyen az uralkodásra.
12. Krisztus nem adott példát tanítványainak olyan hatalomra, amely az alávetettek kiközösítésére jogosít, főként a világi javak tagadása miatt, hanem ellenkezőleg.
14. Nem lehetséges Isten abszolút hatalma folytán, hogy ha a pápa vagy más valaki megígéri, hogy ő valamilyen módon feloldoz vagy megköt, magával ezzel fel is oldoz és meg is köt.
19. Egyházi személyt, sőt a római pápát, az alávetettek és a világiak is törvényesen megfeddhetik, sőt be is vádolhatják.
Róma korábban többször is az „eretnek” tanító megállítására szólította fel az angol királyt – az egész országot kiközösítéssel fenyegetve. Bár fogy a levegő a szókimondó professzor körül, egy csendes plébániára visszavonulva talán még menedéket találhat.
