Angol anyanyelvű Biblia születik
Wiclif évekkel korábban megfogalmazta már, hogy az egyház helytelen tanítására és vallásgyakorlatára csak akkor derülne fény nagy tömegek előtt, ha a Bibliát sikerülne angol nyelvre lefordítani, és a Szentírást – de legalábbis annak eszmeiségét – terjeszteni, méghozzá minél szélesebb körben.
Érdekes módon Franciaországban ekkor már nem számított bűnnek, hogy a nemesség tagjai közül nem kevesen birtokolták a Szentírás egy-egy példányát. Wiclif az On the Truth and Meaning of the Scripture (A Szentírás igazsága és jelentősége) című művében részletesen be is számolt ebbéli szándékáról a francia példa nyomán. (Ne felejtsük el azonban, hogy a 14. században még nem létezett könyvnyomtatás. A kézi másolással készített példányok igen drágák voltak, így egyelőre mindenütt csak az arisztokrata családok jutottak hozzá ezekhez a könyvekhez.)
Wiclif hittel vallotta, hogy a Szentírás az egyedüli tekintély, amelyben benne foglaltatik a világ összes fellelhető igazsága. Az egyház szemében Wiclif minden okfejtése közül éppen ez a gondolat, illetve szándék mutatkozott a legszörnyűségesebb „eretnek” felvetésnek. Róma szerint ugyanis a Szentírás önmagában, az egyháztól függetlenül soha nem lehet az igazság forrása, és szigorúan tilos azt bárkinek is a tanítóhivatalon kívül olvasni és értelmezni.
Wiclif (doctor evangelicus) 1380-ban kezdte el a hatalmas munkát. Bár egészsége nagyon megromlott, Istenbe vetett erős hite mégis átsegítette a nehézségeken, és volt lelki ereje elviselni a rá zúduló támadásokat. Fájt neki, hogy el kellett hagynia a katedrát, és saját szeretett intézménye is megszakította vele a kapcsolatot, de nem volt mit tenni.
