Márton testvér Bibliája (6/6)
Luther Bibliája ellen több oldalról indítottak támadást. Róma nem nézhette tétlenül azt a lelkesedést, amellyel a Szentírást szerte az országban fogadták. Több német herceg is szigorúan megtiltotta, hogy területükön árusítsák az új német nyelvű Bibliát. Hamarosan katolikus ellenfordítások is megjelentek, amelyek a lutheri Biblia vetélytársai kívántak lenni. Dr. Emser, az igen képzett katolikus teológus például több száz nyelvi hibát és „eretnek tévelygést” mutatott ki Luther Újszövetség-fordításában, majd a szászországi György herceg megrendelésére 1527-ben egy új fordítást készített és jelentetett meg „Luther és a többi eretnek” hibáit kijavítandó. Ezek a szövegek azonban egyrészt szolgai módon alkalmazkodtak a latin nyelvű fordításhoz (Vulgata), miközben nemegyszer Luther népszerű Bibliájának szövegét vették alapul, itt-ott átírva, belejavítva. Nem véletlenül bántotta a reformátort, hogy nemcsak „ellopják az én német szövegemet... anélkül, hogy legalább megköszönnék, de ráadásul ellenem igyekeznek azt felhasználni”. Emser tettét Luther így kommentálta:
„Aki nem szenvedheti fordításomat, tegye félre. Ha mégis javítani kell rajta, majd én megteszem. Ahol én nem teszem, ott más is hagyja békében fordításomat, készítsen olyat, amilyet akar, s éljen boldogul! (.) Tudja azt az Isten, az én Uram, hogy nem kerestem a magam dicsőségét. hanem a jóravaló keresztyéneket szolgáltam vele az Ő dicsőségére, az övére, aki odafönn trónol, és aki a nap minden órájában annyi jót cselekszik velem, hogy tolmácsoltam volna bár ezerennyit ezerszer ekkora szorgalommal, mégsem volnék méltó arra, hogy akár egy óráig is élhessek, vagy egészséges szemem legyen. Az Ő kegyelmének és irgalmának köszönhetek mindent, ami vagyok, és amim van.”
Luther Márton nemcsak fordította az Igét, de az Ige szerint is élt. Szilaj természete, erős akarata hatalmas tettekre képesítette, a küzdelemben bátorrá tette Isten segítségével, ugyanakkor élethosszig tartó belső vívódást, harcot szült lelkében – önmagával szemben.
Élete legapróbb mozzanataiban is lelki tanulságokat fedezett fel. Amikor a kutyája, Tölpel, tekintetét a feléje nyújtott húsdarabra szegezve hosszan, kitartóan várakozott, Luther így sóhajtott fel: „Bárcsak én úgy tudnék imádkozni, ahogyan ez a kutya figyeli a húst!”
„Az Ige kőszálként megáll, megszégyenül, ki bántja. Az Úr mivelünk hadba száll, Szentlelkét nékünk adja.” – énekelte bizakodva legismertebb szerzeményét. „Az én énekeim nagyon fájnak az ördögnek, míg ellenben türelmetlenségünknek és jajgatásunknak nagyon örül. Nem szégyellem bevallani azt a meggyőződésemet, hogy a teológia után egyetlen tudomány sem helyezhető egy sorba a zenével. Mert azt nyújtja, amit egyébként a teológia ad: tudniillik nyugodt és örvendező lelket.”
Luther sem mérhette fel, mekkora jelentősége van német nyelvű Biblia-fordításának. E munkájával a Szentírás tanításai mindenki számára elérhetővé váltak. Egyes becslések szerint néhány évtizeden belül mintegy százezer német nyelvű Biblia talált gazdára. Munkájáért Luther soha nem igényelt semmilyen honoráriumot.
„A Luther-Bibliának csupán alig néhány példánya maradt ránk olyan ép és kitűnő állapotban, mint az előző fordítások díszes kiállítású kötetei. A legtöbb valósággal ronggyá olvasott állapotban van. Könyvnek ennél nagyobb dicsőség véleményünk szerint nem juthat osztályrészül” – írja Luther koráról szóló könyvében Richard Friedenthal.
Luther fordítását más protestáns nemzeti nyelvű fordítások követték, az angol, a francia és a holland Biblia. A Szentírást nem egy idegen nyelven írt, ismeretlen könyvként tartották számon a továbbiakban. Minden tiltás ellenére elfoglalhatta méltó helyét a templomokban, az iskolákban, az emberek otthonaiban és mindennapi életében.
