William Tyndale, „az angol Biblia atyja” (2/4)
Ilyen körülmények között kilátástalannak tűnt a helyzet, amelyet tovább nehezített Thomas Morus aggályoskodása. A tekintélyes humanista gondolkodó 1524-ben már Tyndale kivégzését követelte, így számára nem maradt más megoldás, mint a szigetország elhagyása. Egy angol kereskedő segítségével emigrált, és soha többé nem látta a szülőhazáját. Átmenetileg úgy tűnt, hogy német földön sem jobb a helyzet. Igen szűkös anyagi körülmények között teltek mindennapjai, és testi épségére is különösen vigyáznia kellett. Hosszabb ideig egyetlen városban sem volt maradása. Hallatlan erőfeszítések árán mégis gyorsan haladt a munkával, és 1525 elejére már lényegében elkészült az angol nyelvű Újszövetség.
A fordításban nagy segítségére volt az Istentől kapott nyelvérzéke, illetőleg nyelvi tehetsége, hiszen az anyanyelvén kívül már Angliában elsajátított mintegy fél tucat élő és holt nyelvet (spanyol, francia, olasz, német, latin, görög, héber).
A két utóbbinak értelemszerűen óriási hasznát vette a Szentírás fordításakor, hiszen Wycliffel ellentétben Tyndale az eredeti bibliai nyelvekből fordított. Így munkája precizitás és szöveghűség tekintetében meghaladta a nagy előd fordítását.
A 16. században már elterjedt a Gutenberg-féle nyomtatási technika, amellyel természetesen Tyndale is élni kívánt. Köln városában kezdtek hozzá a nyomtatáshoz, csakhogy erről rövid időn belül a hatóságok is tudomást szereztek. A katonák kifosztották a nyomdát, és gondoskodtak arról, hogy lehetőleg minden egyes nyomtatott lap a tűz martalékává váljon.
De Tyndale elmenekült, és néhány ívet is sikerült magával vinnie Wormsba. Ebben a városban, ahol alig néhány évvel korábban még Lutherre mondták ki a birodalmi átkot, ismét elkezdődhetett a munka, s 1526 februárjában végre megjelent a teljes angol nyelvű Újszövetség, néhány héttel később pedig sikerült eljuttatni egy szállítmányt Angliába is. Tunstall püspöknek mindazonáltal volt rá gondja, hogy ezek a példányok ne szolgálhassák kiterjedten Isten ügyét. 1526 októberében összegyűjtetett néhány példányt a londoni Szent Pál-székesegyház előtti térre, és utasítást adott a könyvhalom meggyújtására. Lépésének komoly jelképes üzenete is volt.
A korona egyelőre határozottan elzárkózott attól, hogy a reformeszméket a legcsekélyebb mértékben is beengedje az országba, így az egyház még hosszú ideig azt tehetett, amit csak akart. Voltak azonban kedvező fejlemények is. Warham canterburyi érsek 1527-ben úgy döntött, hogy a Tyndale által készített fordítást az előbbinél finomabb módszerekkel vonja el az olvasóktól. Számos példányt felvásárolt a még forgalomban levő kötetekből. Az eredmény mégsem egészen az lett, amit várt, mert a befolyt összeget Tyndale egy új, revideált Biblia megjelentetésére fordította.
