William Tyndale, „az angol Biblia atyja” (3/4)
Mindemellett csak úgy ontotta az egyházi élet, tanítás és gyakorlat visszásságait leleplező teológiai írásokat. 1527-ben jelent meg a The Parable of the Wicked Mammon (Példázat a hamis mammonról) című írása, amelyben az egyedül hit általi megigazulásról értekezett. A műben jól felismerhető Luther eszmei hatása, aki egész teológiáját e téma köré építette fel. Figyeljük csak meg Tyndale következő sorait – és egyben Luther szép igei gondolatait –, amelyek a Római levélhez írott előszavában szerepelnek:
„A hit eleven és kitartó bizalom Isten jóindulatában. Általa teljességgel szánjuk oda magunkat Istennek. Az ember, még ha ezerszer kellene is meghalnia, nem kételkedhet ebben. Ez a Szentlélek által, a hit útján ajándékozott bizalom teheti az embert valóban boldoggá, vidámmá és igaz szívűvé Isten és minden teremtménye iránt.”
(Tyndale: Prologue Upon the Epistle of St. Paul to the Romans)
1528-ban jelent meg a The Obedience of a Christian Man (A keresztény ember engedelmessége) című munkája, melyből megtudhatjuk, hogyan vezette le a Bibliából a keresztények helyes viszonyát az államhatalomhoz. Lényegében e tekintetben is Lutherhez hasonlóan fejtette ki, hogy az embernek engedelmeskednie kell a hatóságoknak, ha ez nem gátolja őt vallási meggyőződése gyakorlásában. A The Pathway into the Holy Scripture (A Szentíráshoz vezető út) című kiváló etikai műve már az 1530-as évek elején jelent meg, méltó folytatásaként a tyndale-i életműnek. Az angol reformátornak ugyanakkor nagy szerepe volt abban, hogy Luther írásai angol nyelven is megjelenhessenek.
Időközben az Ószövetség fordításának (héber nyelvből) munkálatai is szépen haladtak. 1530-ra elkészült Mózes öt könyve, s egy esztendőre rá a Jónás könyvének fordítása, majd néhány más ószövetségi rész. A folyamatos zaklatások, a héber szöveg nehézsége és terjedelme, valamint Tyndale kiterjedt publikációs tevékenysége lassították a munkát. Az angol reformátor írásai olyan népszerűvé váltak szülőhazájában, hogy megbízottain keresztül maga Henrik király is követelni kezdte Tyndale visszatérését. Ő ezzel a felszólítással elvben egyet is értett, de feltételt támasztott: csak akkor tér vissza Angliába, ha a király engedélyt ad az angol nyelvű Biblia megjelentetésére. Azonban mire az uralkodó engedett a kérésnek, a nagy reformátor már nem volt az élők sorában.
1535 tavaszán Tyndale Antwerpenben tartózkodott, amikor egy régi barátja – egyben a király ügynöke –, Henry Phillips elárulta, feladta honfitársát a külföldi hatóságoknak. Tyndale-t azonnal elhurcolták a Brüsszelhez közeli Vilvoorde börtönébe, s ott raboskodott közel másfél esztendőn keresztül.
