William Tyndale, „az angol Biblia atyja” (4/4)
„Főméltóságú Uram, gondolom, nem ismeretlen Ön előtt a döntés, amelyet személyemmel kapcsolatban meghoztak. Ami miatt nagyon kérem Őlordságát, akár az Úr Jézusra is, hogy ha már a telet itt kell töltenem, legyen szíves, sürgesse meg az apostoli helynök urat, hogy ha méltóztatna küldeni nekem a nála lévő ingóságaimból egy melegebb fejfedőt, mivelhogy rendívül szenvedek attól, hogy fázik a fejem, s közben szüntelen gyötör a hurut, mely itt a börtönpincében egyre csak rosszabbodik. Egy melegebb kabátra is szükségem lenne, mert az, ami nálam van, nagyon vékony. Küldjön egy darab szövetet is, hogy megfoltozhassam a nadrágomat. A felöltőm elnyűtt, az ingeim agyonhasználtak. Van nála egy gyapjúingem, ha lenne olyan kedves azt elküldeni. Nála van egy vastagabb anyagból készült nadrágom is, melyet a másikra felhúzva viselhetnék. A melegebb hálósapkáim úgyszintén nála vannak; és kérem, engedélyezze, hogy lámpát használhassak esténként, mert lehangoló ülni itt egyedül a sötétben. De legfőképpen azért könyörgök, komolyan esedezve kegyelmességedhez, hogy járjon közben az apostoli helynök úrnál: netalán méltóztatna hozzájárulni ahhoz, hogy használhassam a héber Bibliámat, héber nyelvtanomat és a héber lexikonomat, s az időmet azok tanulmányozásával tölthessem. Ily módon az ember azon kívül, hogy esetleg megkaphatná, amire nagyon vágyik, lelke üdvösségén is munkálkodhatna. De ha személyemet illetően valami más döntés születne, még mielőtt véget érne a tél, én türelmes leszek, alávetve magam Isten akaratának, az én Uram, Jézus Krisztus kegyelme dicsőségére, kinek lelke irányítsa az Ön szívét örökké. Ámen.” (W. Tyndale, fordította: Bodolai Rita)
(Foxe’s Book of Martyrs, 1563)
Küldetéséről és korábbi kijelentéséről, miszerint a Szentírás teljes szövegének fordítását a nép kezébe adja, még itt, a nyomorúságos körülmények között sem feledkezett el. Munkája folytatására azonban már nem adtak neki lehetőséget. Eretnekséggel vádolták, és akkoriban egy ilyen vád esetén többnyire nem volt kétséges a büntetés mikéntje, főleg ha valaki már hosszú ideje raboskodott a börtön falai között.
A végzetes nap 1536. október 6-án érkezett el. Tyndale-t ekkor kivonszolták a börtön udvarára, és mint eretneket máglyán égették meg. Az egyház álláspontja szerint ugyanis az eretnekség éppen olyan veszélyes, mint a pestis, csak míg ez utóbbi a testet fertőzi, addig az eretnekség egyenesen a lelket. Elpusztítására az egyház szerint így egyetlen hatékony eszköz van: a tűz. A konstanzi zsinat határozata értelmében ugyanilyen halállal kellett halnia bő egy évszázaddal korábban Husz Jánosnak, és kevésen múlott, hogy Luthernek is ez a vég jusson osztályrészül. Tyndale utolsó szavai, amelyeket a börtön udvarán mondott, híressé, afféle szállóigévé váltak az utókor számára: „Oh Lord, open the king of England's eyes!” (Uram, nyisd meg Anglia királyának szemét!)
(Sir Joseph Boehm, 1884)
Úgy tűnik, a fohászt meghallgatták, hiszen VIII. Henrik hamarosan engedélyezte az angol Biblia-fordítások kiadását, 1539-ben pedig megjelenhetett a „Great Bible” (Nagy Biblia), amelyhez jócskán felhasználták Tyndale munkáját. Anglia területén ekkor már szabadon lehetett forgalmazni és olvasni a teljes Szentírást, ami természetszerűleg maga után vonta a reformátori eszmék gyors terjedését is. Ez egyelőre távolról sem jelentette azt, hogy a szigetországban érvényre jutott a vallásszabadság magasztos eszméje, de a nagy reformátor vágya, hogy a nép kezébe adja Isten igéjét, röviddel a halála után teljesült.
Fordítói munkálkodásával éppúgy megteremtette a modern angol nyelv alapjait, mint ahogyan Luther tette a német nyelvvel szülőhazájában. William Tyndale fordítása kiváló alapot jelentett a következő évszázad elején kiadott – és talán máig a legnagyobb megbecsülésnek örvendő – angol nyelvű Szentírás, a King James Version (1611) számára: újszövetségi részének mintegy nyolcvan százaléka kétségtelenül a mártírhalált halt gloucestershire-i reformátor munkája.
„TYNDALE ÍGY VÁLASZOLT ARRA AZ ÁLLÍTÁSRA, HOGY A BIBLIÁT AZ EGYHÁZ ADTA ÉS CSAK AZ EGYHÁZ MAGYARÁZHATJA: »TUDJÁTOK-E, KI TANÍTOTTA A SAST ZSÁKMÁNYA KERESÉSÉRE? UGYANAZ AZ ISTEN ÉHEZŐ GYERMEKEIT IS MEGTANÍTJA, MIKÉNT TALÁLJÁK MEG IGÉJÉBEN MENNYEI ATYJUKAT.«” (J-H. Merle d'Aubigné)
