Keresné-e királyok szövetségét ma Jézus az evangélium hirdetéséhez?
1372-es oxfordi doktorálása után sem temetkezett tudományos munkáiba John Wiclif. Most jelent meg A világi uralom (De Civili Dominio) című írása. A terjedelmes latin nyelvű kötetben keményen elítéli a pápai tekintélyt, mint az eredeti keresztény tanítással ellentétes gyakorlatot. A pénzsóvár vallásossággal szembe állítja az első századok kereszténységének egyszerűségét, szerény külsőségeit. Az apostolok szorgalma és alázata hová tűnt az egyház életéből? – merül fel újra meg újra a gondolat Wiclif soraiban.
Mire fel a kötelező papi nőtlenség, a cölibátus, ha egyszer csak embereket nyomorítunk meg vele, titkolt kapcsolatokba és egyéb fajtalan erkölcstelenségbe kényszerírtjük vele testvéreinket? Avagy Péter apostol nem családos emberként lett Krisztus szolgája? Képek, ereklyék, szentek, zarándoklatok – mi helyük az egyházban, ha egyszer Krisztus nem tudott róluk? De még itt sincs vége Wiclif felvetéseinek.
![ereklyék](https://reformacio.hu/images/hirek/1377-04-12_keresne-e_kiralyok_szovetseget_ma_jezus/ereklyek.jpg)
Biblikus meggyőződése szerint, az igazi pápa nem más, mint Krisztus. Minden hívő keresztény Krisztus papja, követe – teszi hozzá, így a klérus a maga kiváltságaival feleslegessé válik. A sok idegen tanítás, beszüremkedett tévtan helyett pedig legyen a Szentírás végre újra a keresztény hit egyedüli mércéje – mondja ki alapokig ható reform javaslatait az oxfordi bibliatudós.
Bátor szavak – de mikor jön rájuk felelet?
![nyitott Biblia](https://reformacio.hu/images/hirek/1377-04-12_keresne-e_kiralyok_szovetseget_ma_jezus/nyitott_biblia.jpg)