Keresné-e királyok szövetségét ma Jézus az evangélium hirdetéséhez?
1372-es oxfordi doktorálása után sem temetkezett tudományos munkáiba John Wiclif. Most jelent meg A világi uralom (De Civili Dominio) című írása. A terjedelmes latin nyelvű kötetben keményen elítéli a pápai tekintélyt, mint az eredeti keresztény tanítással ellentétes gyakorlatot. A pénzsóvár vallásossággal szembe állítja az első századok kereszténységének egyszerűségét, szerény külsőségeit. Az apostolok szorgalma és alázata hová tűnt az egyház életéből? – merül fel újra meg újra a gondolat Wiclif soraiban.
Mire fel a kötelező papi nőtlenség, a cölibátus, ha egyszer csak embereket nyomorítunk meg vele, titkolt kapcsolatokba és egyéb fajtalan erkölcstelenségbe kényszerírtjük vele testvéreinket? Avagy Péter apostol nem családos emberként lett Krisztus szolgája? Képek, ereklyék, szentek, zarándoklatok – mi helyük az egyházban, ha egyszer Krisztus nem tudott róluk? De még itt sincs vége Wiclif felvetéseinek.
Biblikus meggyőződése szerint, az igazi pápa nem más, mint Krisztus. Minden hívő keresztény Krisztus papja, követe – teszi hozzá, így a klérus a maga kiváltságaival feleslegessé válik. A sok idegen tanítás, beszüremkedett tévtan helyett pedig legyen a Szentírás végre újra a keresztény hit egyedüli mércéje – mondja ki alapokig ható reform javaslatait az oxfordi bibliatudós.
Bátor szavak – de mikor jön rájuk felelet?
