Angol Bibliát az angoloknak!
Végre elkészült a latin szöveg alapján készített angol, anyanyelvű bibliafordítás. Ám a munka utolsó szakasza meglehetősen izgalmasan alakult. A súlyos beteg, ágyban fekvő professzor váratlan vendégeket kapott.
Már csaknem elkészült a fordítás, amikor Wiclif betegsége oly mértékben elhatalmasodott, hogy lehetetlenné vált számára a munka folytatása. Ekkor több szerzetes is felkereste abban a reményben, hogy tanúi lehetnek halálának, és meghiúsul a nagy vállalkozás. Wiclifnek azonban ez inkább erőt adott, és ünnepélyes fogadalmat tett látogatói előtt: nem hal meg addig, míg be nem fejezi művét.
Wiclif elszántsága és néhány tudós ismerőse segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg e páratlan vállalkozás. A szorgos segítők között említhetjük John Purvey-t és John Trevisát. Az Ószövetség elkészítésében Nicholas of Herefordnak vannak elévülhetetlen érdemei.
Évszázadok óta csak szóbeli történetek, színdarabszerű misztérium játékok vagy szentbeszédek, képi ábrázolások által ismerhetik meg az emberek a Biblia tanításait. Wiclif ezen szeretne változtatni minél több embert bátorítva az olvasás elsajátítására.
A Biblia iránti kereslet máris jelzi a fordítás népszerűségét: több száz példányra van igény, amit kielégíteni – figyelembe véve a másolási időt – nem lesz könnyű. A terjedésének nyilván határt szab majd az ára is, mivel keveseknek adatik meg, hogy a másolás költségeit megfizessék.
Mindenesetre Wiclif véget vetett annak a régi, írott és íratlan szabálynak, mely szerint Bibliát bárki emberfia csak a Katolikus Egyház jóváhagyásával fordíthat le az anyanyelvére. Már korábban felvetette ezt a problémát, megjegyezve: „Krisztus és az apostolok az emberek nyelvén tanították hallgatóikat. Miért kéne ezt ma máshogy tennünk?”
