Botrány Utrechtben – a szókimondó diakónus esete a nős papokkal
Utrechtben Gerhard Groote diakónus felszólította a zsinaton résztvevő egyházi személyeket, hogy határozottan lépjenek fel a cölibátust valló, ám nős papok ellen.
A felhívást tettek követték: a sértődött jelenlévő érintettek szorgalmazására az utrechti püspök az összes diakónusnak megtiltotta a prédikálást.
Groote jómódú családban született (1340-ben) és maga is nagyvilági életet élt, jelentős egyházi karriert futva be. Állítólag egy betegség gondolkodtatta el és vezette megtérésre, ami után ezt írta:
„Isten dicsőségére, dicséretére és szolgálatára, valamint lelkem üdvére gondoltam arra, hogy rendezem az életemet. Semmi ideiglenes testi jót, megbecsülést, tudományt nem tartok fontosabbnak lelkem üdvénél!”
Jövedelmeiről lemondott, vagyonát szétosztotta, egyedül könyveit tartotta meg, és egyszerű, önmegtartóztató életet élt. Vándorprédikátorként szolgálva a hétköznapi emberek nyelvén szólva hirdette a megtérés és Krisztus követésének fontosságát. Tiltakozott az egyházban általánosan elterjedt szimónia (egyházi tisztségekkel kereskedés), erkölcstelenség és a vallási szélsőségek ellen.
