Pierre-Robert Olivétan (5/7)
HOGY AZTÁN FRANCIA DOBOZKÁBA CSOMAGOLHASSAM...”
Olivétan 1535. február 12-ére végzett munkájával, melyhez Kálvin írt latin és francia nyelvű előszót. Olivétan őszinte vallásosságát jól mutatja fordítói bevezetésének rövid részlete:
„Jézus azért, hogy megajándékozza az egyházat azzal, amire az olyannyira vágyik, azt a feladatot bízta rám, hogy kivegyem és feltárjam ezt a kincset héber és görög köntöséből, hogy aztán francia dobozkába csomagolhassam a képességeimhez mérten legmegfelelőbb módon, és átnyújthassam Neked, ó szegény egyház. E szent beszéd igazán Neked köszönhető, miként az egész örökségedet tartalmazza, és melybe hitedet és bizalmadat vetve szegénységben gazdag voltál, boldogtalanságban boldog, magányodban támogatást nyertél, kétségedben bizonyságot, veszélyben biztonságot, gyötrelmedben megkönnyebbülést, szemrehányások közt megtiszteltetést, balsorsodban jólétet, betegségben egészséget, halálban életet nyertél. Fogadd hát, ó szegény kis egyház, eme ajándékot oly nagy szeretettel és jó szívvel, mint ahogy az Néked átadva és ajánlva vagyon. Vajon Krisztus nem választott-e ki magának alázatos, kis és szerény embereket, nem jelentett-e ki nekik nagy titkokat a királyságáról, amiről ők úgy gondolták, hogy nem illeti meg őket? Ez az ő kis legyőzhetetlen csapata, győzedelmes serege, amelynek Krisztus, mint egy valódi hadvezér bátorságot nyújt jelenléte által, és minden félelmet kiűz élénk és határozott Beszédével.” (Szabó Zsuzsa fordítása)
Olivétan a fordítás során igyekezett kiemelni a Biblia világos tanításait, ezért lapszéli jegyzetekkel látta el a szöveget. Megjegyzései több helyen egyértelműen tükrözik reformációs gondolatait. Külön értéket képvisel a Szentíráshoz készített tárgymutatója, amely egyes vallási fogalmak helyes és helytelen értelmének tisztázását szolgálja. Fordításának szövege az elődökéhez hasonlóan újra és újra szembemegy a bevett, katolikus hagyományokkal, szóhasználattal. Az évêque (püspök) szó helyett a surveillans (felügyelő) szót használja, apôtre (apostol) helyett ambassadeur-t (küldött), calice (kehely) helyett coupe (serleg), prêtre (pap) helyett pedig sacrificateur (áldozatot végző pap) vagy ministre (lelkész) szerepel a fordításában.
Olivétan tudta, hogy fordítása nem tökéletes, de tény, hogy nehéz körülmények között dolgozott és hihetetlen gyorsasággal, mert nagy volt a tét: a reform már öt éve megkezdődött Neuchâtelben, és még mindig nem volt francia nyelvű Biblia.
A nyomdász Wingle Serrières-ben adta ki az elkészült Bibliát, ahová 1535-ben maga Olivétan is ellátogatott, hogy ellenőrizze a próbanyomást. Júliusban még egyszer visszatért a völgyekbe, misszionáriusi munkája folytatására. 1535 és 1538 között sokat javított, főként az Újszövetségen. A 19. századi szakemberek úgy vélték, hogy Ószövetség-fordítása valódi műalkotás lett, mivel Olivétan sokkal jobban tudott héberül, mint görögül. 1536-tól tanárként vállalt munkát Genfben. 1538-ban, az általa javított Újszövetség kiadása után Itáliába ment. Soha többé nem tért vissza. Valamikor augusztusban, Rómában bekövetkezett halála körülményeiről semmit nem tudunk. Barátai és unokaöccse, Kálvin mélyen megrendültek a hír hallatán, „a keresztény egyház megboldogult, hű szolgája”-ként emlékezve rá.
Munkája az összes későbbi francia Biblia-fordítás alapjául szolgált. A következő néhány évszázadban ez volt – különböző javított változataiban – a franciák Bibliája”. „Aki az első Biblia-fordítást adta, mindannyiunk Olivétanja” – emlékezik meg róla harcostársa, Bucer.
Egy szerény, tudós ember, aki rövidre szabott élete során, 32 év alatt évszázadokra maradandót alkotott, és egy üldözött, áldozatkész kis nép Piemont völgyeiben – ez a francia nyelvű első, teljes protestáns Bibliafordítás megszületésének egyszerű, szép története.
