Egy középkori „magánegyetem”
A tavaly nyáron Angliában kirobbant parasztfelkelés egységbe kovácsolta az uralkodót és az egyházi hatalmat. Az összefogás megerősítette a papság helyzetét, akik ezt kihasználva léptek fel a wiclifi eretnekség ellen.
Idén májusban a londoni dominikánus kolostorban ülésező zsinat elítélte Wiclif 10 tételét, mint eretnekséget (mint például az úrvacsoráról, a bűnös pap kiszolgáltatta szentség érvénytelenségéről, a klérus világi vagyonának Ige-ellenességéről szóló állításait), 14-et pedig, mint téveset.
Bár egyetemi tanári állásától végérvényesen megfosztották, ő nem adta fel a tanítást: lelkészképzésbe kezdett a parókián. Kezdetben azokat a papokat részesítette biblikus tanításban, akik egyházuktól elpártolva mellé álltak, majd később már lelkes laikusokat is kiképzett az Ige szolgálatára. Ők az úgynevezett „szegény papok” (poor priests), akik az apostolokhoz hasonlóan kettesével járják a vidéket, hirdetve az evangéliumot mindenütt, ahol ez iránt a legkisebb érdeklődés is mutatkozik.
