Károlyi Gáspár, az „istenes vén ember” (3/4)
A fordítók az eredeti bibliai nyelvekből dolgoztak, és a hatalmas munka 1588 őszére elkészült. A bátor vállalkozóknak ekkor egy új problémával kellett szembenézniük: hol lehetne kinyomtatni ezt a terjedelmes anyagot?
Először Bártfán próbálkoztak, de az ottani nyomdász, Gutgesell Dávid nem merte vállalni a Károlyi-féle Biblia kiadását. Nincs okunk meglepődni ezen, hiszen a hatalom csaknem minden esetben teljes szigorral lépett fel az „eretnekséget” terjesztő, renitens nyomdákkal szemben. Ezt követően esett a választás Vizsolyra, ahol eredetileg nem volt nyomda, de főúri támogatással kifejezetten ebből a célból létesítettek itt egy úgynevezett vándornyomdát.
Vizsoly egyébként roppant kedvező fekvésű településnek számított akkoriban, hiszen Boldogkő és Regéc váraitól fedezve jóval nagyobb biztonságot nyújtott, lehetőséget adva a háborítás nélküli tevékenységre, mint a hozzá közel eső, nyílt fekvésű Gönc. Önmagában véve azonban még ez a védelem sem lett volna elégséges Rákóczi határozott fellépése nélkül, hiszen egy későbbi feljelentés nyomán Ernő főherceg a vizsolyi nyomda elkobzását, nyomdásza elfogását és letartóztatását is parancsba adta.
A vizsolyi nyomtatást az is indokolja, hogy Göncön nem volt alkalmas épület egy minden igénynek megfelelő nyomda kialakítására, illetve a személyzet elszállásolására. Vizsolyban ugyanakkor üresen állt Rákóczi Zsigmond udvarháza, ahol helyet kaphatott a tipográfia, sőt a vezető nyomdász, Mantskovit Bálint is, a segédeivel együtt. Hogy mennyire volt helyigényes a nyomda, azt jól mutatják az utólagos tényfeltáró kutatások: a Biblia-kiadáson négy sajtóval és négy szedővel dolgoztak, a tetemes mennyiségű lengyel és német papírt pedig Lengyelországban vásárolták hozzá. Mantskovit lengyel származású nyomdász volt, aki feltehetőleg 1573 elején érkezett Semptére, Bornemisza Péter nyomdájába. A leírások szerint református hitű volt, ami nem számított gyakorinak a köztudottan katolikuspárti lengyel nép körében. Igen valószínű, hogy hitéért és vallásos meggyőződéséért kellett elhagynia hazáját. Ez az emigráció azonban végül Isten műve építésének igen nagy áldására szolgált.
Mantskovit Semptén igen jól kamatoztatta a hazájában szerzett szakmai tudását, és a magyar nyelv ismeretében is komoly jártasságra tett szert. Néhány esztendővel később már Detrekőn munkálkodott, majd kalandos úton, Károlyiék hívására került Vizsolyba. Az említett udvarház épületében 1589. február 18-án kezdődhetett el az érdemi munka, amely Isten kegyelme révén serényen és zavartalanul folyt mintegy másfél esztendőn keresztül, 1590. július 20-ig.
Bőven akadt feladatuk a nyomdászoknak, hiszen a számok, illetve adatok ismeretében bízvást állíthatjuk, hogy Mantskovit és munkatársai e másfél esztendő alatt európai szinten is nagy teljesítményt vittek végbe. A Biblia terjedelme 2412 oldal lett, a betűk száma oldalanként 1850, tehát összesen körülbelül négy és fél millió betűt kellett a nyomdászoknak a szedőfába elhelyezni, illetve négy szedőnek naponta tízezer betűt a mintegy 450 munkanap alatt.
