Pierre-Robert Olivétan (4/7)
HOGY AZTÁN FRANCIA DOBOZKÁBA CSOMAGOLHASSAM...”
Az 1532-es chanforans-i beszélgetések során fogalmazódott meg egy minden eddiginél pontosabb, az eredeti görög és héber forrásokra támaszkodó francia nyelvű Biblia kiadásának igénye. A cél az volt, hogy a nyomtatás adta lehetőségeket kihasználva Franciaországban csakúgy, mint a vele határos valdens völgyekben minél többek számára legyen elérhető Isten Igéje. A szervezés és a munkálatok előkészítése szinte azonnal elkezdődött. Októberben a valdens Martin Gonin, Angrogna lelkésze és munkatársa, Guido megegyeztek Pierre de Wingle genfi nyomdásszal, aki 1533 márciusában megkapta a városi tanács engedélyét egy francia nyelvű Biblia kinyomtatásához
Ez idő alatt a völgyekben élő valdensek hatalmas pénzgyűjtést szerveztek. Az üldözések miatt szétszórtan, eldugott településeken élő hívőket is elérve és megnyerve a nemes célnak, meglepően sok felajánlás gyűlt össze a nyomtatás költségeinek fedezésére. A gyűjtés végén megszámolt 800 aranytallér egy korabeli szakmunkás húszévnyi fizetésének felelt meg. A munkálatok irányításával Farelt bízták meg.
Farel nem akart megelégedni a Lefèvre-féle, latinból fordított Biblia kiadásával. Jobban szeretett volna egy újat, amely közvetlenül az eredeti héber és görög szövegek alapján készül. Egyetlen embert ismert, aki képes lenne elvégezni ezt a munkát, de tudta, hogy szinte lehetetlen rávenni a fordításra.
Olivétan nem tartotta magát alkalmasnak egy pontos, Isten szavához méltó francia szöveg elkészítésére, bár saját részére már próbálkozott a Biblia lefordításával. Szerénysége és bátortalansága volt az akadály, ami miatt nem szívesen vállalt nyilvános beszédet sem. 1532 októberében Olivétan, a két valdens lelkész, Gonin és Guido, valamint Saunier (Farel munkatársa) kíséretében mégis útnak indult a valdens völgyekbe. Az üldözések miatt egyik reformátor társa „az Úr legveszélyesebb küldetésének” nevezte Olivétan utazását.
Az út legkockázatosabb szakaszait – a savoyai herceg területein – éjnek idején tették meg. Azonban a veszély sem akadályozhatta meg őket abban, hogy bizonyságot tegyenek az evangéliumról. Vevey-ben Krisztusról beszéltek vendéglátóiknak, Martignyt elhagyva pedig, mielőtt átkeltek volna a Szent Bernát-hágón, egy fogadóban találkoztak a kolostor egyik szerzetesével, aki – miután Krisztusról beszéltek neki – megígérte Saunier-nak, hogy követni fogja tanácsait, és mindenekelőtt szakít az Antikrisztussal. A hegyekben mindannyian megbetegedtek, majd számos viszontagság után végre megérkeztek a valdensekhez, akik átadták az összegyűjtött adományokat, sürgetve a Biblia mielőbbi lefordítását és megjelenését.
1533 első hónapjaiban Farel szüntelenül győzködte Olivétant, hogy vállalja el a feladatot, aki végül 1533 vége felé vagy 1534 elején hozzálátott a fordításhoz. Munkájában nagy hasznát vette a valdens kéziratos Bibliáknak csakúgy, mint Lefèvre fordításának. Ezenkívül több más fordítást, így Lutherét is alapul vette. Az Ótestamentum héber szövegéhez rendelkezésére állt a maszoréta szöveg három kiadása (1488, 1491, 1494). Az Újtestamentum görög szövegénél az Erasmus által kiadott első négy változatra (1516, 1519, 1522, 1527) támaszkodott, tehát eredeti forrásokkal – a korabeli lehetőségeket figyelembe véve – bőven el volt látva. Munkájához Münster 1525-ben Bázelben kiadott Dictionarium hebraicumját és Pagnini 1529-ben Lyonban megjelentetett Thesaurus linguae sanctae kötetét használta szótárként.
Így vonult el Pierre-Robert Olivétan a hegyek rejtekébe, hogy kora lehető legjobb forrásait és nyelvi eszközeit összegyűjtve pontos, Isten szavához valóban méltó francia fordítást adhasson az üldözötteknek.
